Magam részéről nem vagyok kiborulva, de nem is értek vele egyet. Szerintem egy kicsinek a szülei közelében , testközelben van a helye. Ilyen szempontból a legkényelmetlenebb kenguru is jobb mint a babakocsi magánya, mert hiszem , hogy minden szülő jót - mi mást - szeretne a gyermekének, csupán nem tudják, hogy van másik alternatíva ami egészségesebb és kényelmesebb is lehet, vagy olyan ellentmondásos információkat kaptak a babahordozás kapcsán ami elbizonytalanítja őket ( ilyen pl.: befelé fordítva nem kap levegőt..., nem lát ki..., nem szereti ha befelé fordítják... , nem beszélve a hordozóeszközökben található képes útmutatókról ahol ajánlott pozíció a kifelé fordítás) vagy esetleg tudnak minderről de valamilyen ok miatt félnek hátra v. csípőre kötni a gyermeket (pl. mert leesik, nem látja, nem érzi biztonságosnak). Mindezt annak tükrében írom , hogy első fiamnál nekem is kengurum volt és hordoztam kifelé, a kezdet kezdetén még kendővel is pusztán tájékozatlanságból.A gyermekeim élnek és virulnak, nem lettek elrontva és még csak nem is tiltakoztak annak idején amiért ilyen elvetemült helyzetben , eszközben hordoztam őket. 10 éve nem volt internet hozzáférésem , nem is tudtam, hogy létezik hordozókendő, soha nem is láttam hordozókendőbe csomagolt kisbabát még képen sem, nemhogy élőben, viszont volt egy Németországból kapott kengurum amit mindketten szerettünk és a méretkorlátok miatt rövid ideig de használtunk, határtalan szabadságot adott a babakocsis bénázások helyett. Amikor második fiamat vártam ,pár évvel korábban láttam már 1x!!! hordozott babát és halottam a Nandu hordozókendőről. Csak azt tudtam , hogy olyan valami kell ,ami kezdettől használható, nem növi ki olyan gyorsan a és overállal is belefér a gyerek :D Ezeknek a kritériumoknak akkor egyetlen hiper-szuper kenguru sem felelt meg, így került képbe a nandu, bár erősen kételkedtem abban , hogy az életben valaha megtanulom használni és a fényképes útmutatón kívül egyéb információ nem állt rendelkezésemre! Ahogy hazakerültünk a kórházból meg is kíséreltem bölcsőtartásban magamra kötni. Hosszú ügyetlenkedés után kezdett hasonlítani a kendő elrendezése a füzetben látottra, amikor is megpróbáltam belegyömöszölni párnapos csemetémet aminek éktelen sikítás és vigasztalhatatlan sírás lett a következménye. A kendő úgy repült a sarokba mint a szél , mondván : vacak az egész , a gyerek utálja - és ott is maradt még pár hétig érintetlenül amikor is muszáj volt a nagyobbat oviba vinni a tél közepén tömegközlekedve. Megtanultuk az elöl kereszt kötést amit 8 hónapos koráig használtunk és egész hamar rutinossá váltam ennek az egy kötésnek a kivitelezésében. Utólag visszatekintve laza volt, lógott a gyerek mert nem mindig volt szoros, vagy néha túl magasan is volt, sőt kifelé is fordítottam amikor nyáron a kertben játszottam a nagyobbal , hadd lássa mi történik körülötte de Ő nem reklamált mindig, nagyokat szundított rajtam. 8 hónaposan már azon gondolkodtam, hogy eddig tartott a hordozás, ekkor akadt meg a szemem egy programon: Nemzetközi Babahordozó Hét - babahordozási tanácsadással!! Gondoltam egy utolsó program még belefér , szép befejezése lesz ennek az időszaknak. Ott találkoztam először Szabó Verával, Ónodi Ágival ,az Ölbebaba Egyesület tagjaival és egy csomó másik hordozós anyukával. Akkor került először a hátamra a fiam ami megkönnyebbülést hozott és új távlatokat nyitott! Akkor ismertem meg hogyan lehet biztonságosan hátrakötni a porontyomat, hogyan lehet másképp is megkötni a kendőmet, hol tudom mindezt megtanulni, milyen más hordozó eszközök vannak , hogyan lehet még komfortosabbá tenni a hordozást télen, nyáron, hogyan segíthet a testközelség, babahordozás a szoptatásban a kapcsolatépítésben köztem és a gyermekem között. Harmadik fiammal a várandósság alatt sokat segített a pocakkötés az utolsó hetekben, a szülés után volt alkalmam megtapasztalni mennyivel másabb egy újszülött hordozása és ő már 2 hetesen a hátamra került ha úgy kívánta a helyzet.Van babakocsink , egy kezemen megszámolhatom hányszor vettük elő a két kisebb gyerek miatt az elmúlt 4 évben. Sok sok nehéz vagy vidámabb helyzetet tudtunk átvészelni, megélni, összebújva, egymáshoz simulva. Számomra nincs az a helyzet amikor a hordozás nem jobb megoldás mint a babakocsi vagy a kézben cipelés de ez valószínűleg mindenkinél más. Mostanában autóval közlekedem többnyire, de ahova lehet gyalog megyünk , és a kocsiban is mindig van legalább egy karikás kendő! Kivételesen szerencsés helyzetben van az az anyuka aki már az első perctől birtokában van ezeknek az értékes információknak így élni is tud vele, de ez nem mindenkinek adatik meg! Ma abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szinte minden fórumon találkozhatunk hordozásban jártas szakemberekkel, most már mindennapos a hordozott baba látványa, rengeteg klub van országszerte.
Akár kenguruban akár másban hordozol, akár helyesen akár nem , várunk sorainkba, hogy tapasztalhass, kérdezhess, segíthessünk mert ezért vagyunk!
 |
